Úton
Tegnap
(addig van ma, míg le nem fekszem aludni - tehát ma még tegnap van)
FB-n Phrases alkalmazással húzgáltam mi-vár-rád-holnap típusú alkalmazásból: "BEST:)" - hát, let it be, legyen méhecske, "Ámen" kommentel kiraktam barátos regoldalra. És bejött. Jók ezek, szeretem. Szeretem, hogy tegnap jó napom volt, és szeretem, hogy ma mégjobban érzem magam. Simply the best. And can be better. Another best, The Best still that moment.
összecsengő véletlenek halmaza a világ.
Nem tudnám megmondani, hogy mi az, amitől ez az érzés jött, de: jó nap. Jó indulás, kedves véletlenek, kedves pont akkor, pont ott, pont jól kijövő dolgok, jó hangulat, jó emberek, lehet, nem más, mint máskor - tán csak kicsit - de egyszerűen jó érzés hatja át az egész napot. Körbelengi egy mosoly - a tied, s mellkasodon belül, körülöleli a minden-jó-hát-tényleg-minden-jó. Semmi extra, csak ennyi. Érzed belülről.
Barátok, beszélgetések, érintések, érintkezések - emberekkel, dolgokkal, eseményekkel tárgyakkal. Egy régről ismerős ismeretlennel találkozás, akivel ott folytatjátok, ahol abbahagytátok: a-mintha-mindig-is-ismertük-volna-egymást pontról. És az összekapcsolódással máris becsatlakoztatva az események, gondolatok, sosem látott, de már hallott emberek hálójába. Igen, analóg ez a holnapi info-s társtöri vizsgával is, amire majdnem teljesen nyugodtan, de teljesen békésen hagytak készülni a dohányzóban.
Nevetés, mosolyok, beszélgetések, futó megjegyzések különböző barátokkal, ismerős embertársakkal, kedves jókedv, közelség, valami jéghideg amitől csak még forróbb lesz a bőröd, valami pille érintés. Egy telefon, vagy kettő. Vagy hogy megcsörren a mobil: a húgod megkérdezi, mikor épp őt várod - s pont erre gondolsz, hogy őt várod - , hogy otthon vagy-e. Igen. Akkor engedj be. Kis szünet, míg rájövök, hogy ő meg pont az én kapum előtt áll, míg én a konyhában ülök náluk. Otthon, persze - ott például igen. Ott is.
Világegyetemista vagyok - a szó minden mögé képzelhető jelentéstartományára igazan. Igazán. És enyém a világ, enyém az élet. Az én világom és az én életem. Otthon - de legalábbis a helyemen. Bob Dylan szerint: életem az utca, ahol járok. (ez nincs szoros összefüggésben a fentebbiekkel, vagy ami alant, de szabad asszociációban tökéletesen harmonizál).
Úgyhogy mikor eljöttem, kiültem még kicsit a Parlamenttel szemben, csak hogy nézzek bele az éjjeli város tükröződő képe és a Duna mögött csendesen ringó gondolataim közé. Szeretek ott, szeretem ezt. Ott, a rakparton, a Bécsikapu tetején, Szentendrén a kanyarban, Dömösön a vonatokat számolva. Aztán beültem a kocsiba, élveztem az éjszakai autózást, egészen Szentendréig. Nem voltam biztos benne, hogy oda megyek, bár napközben néha bevillant. Úgyhogy a 11-esen rájöttem, hogy debizony, hiszen ezt akartam. Mert jól esett. Mert szeretem ezt - az éjszakai vezetést, mert jó, mert ezt akartam s mert megtehetem. Csak hogy felüljek a falra és nézzem a kanyarban a Dunát, amíg elszívok egy cigit.
Megkérdeztek ma: "-...és Te mindent megkapsz, amit akarsz? -Igen. Általában igen." És tényleg. Szóval csak arra kell figyelni, hogy mit akarok:)
Jó nap, telve csendes érdekességgel és kedvességgel, élettel. Élettel.
Köszönöm. Mindenkinek.
És tudom mit akarok. Lehet, hogy nem a pontos részleteket, de érzem, mit akarok.
És úton vagyok.
