Egy szép, otthonos szálloda. Kellemes, kedves mosollyal fogadják az út
porát még nyeldeklő, megfáradt vendéget. Szobájába vezetik, ahol
lerogyhat az ágyra, s mély, békés álomba zuhanhat.
Fölébred, betámolyog még álomtól ólmos szemekkel a fürdőszobába.
Körülnéz, beletekint a megfáradt arcba a mosdó fölött. Leveti gyűrött
ruháit, s a forró zuhany alá áll – teste újra életre kel. Kilép,
leveszi a friss, melegen tartott illatos törölközőt, ami ott várja, s
beletörli éledező testét. Mosolyog. A mosdó szélére rakja a
borotvakészlet mellé, habot ken arcára, s simára húzza a bőrt. Vizet
merít kezébe, lemossa arcát. Odanyúl a törölközőért, megszárítkozik.
Üde, a világba kilépni kész ember tekint rá vissza a tükörből. A
törölközőt a fürdő padlazatára dobja, felöltözik, s megy a dolga után.
Este, mikor fáradtan visszatér, az ágyban még ott látszik teste nyoma.
…ám a fürdőbe lépve már nem az a törölköző várja…
